Nyári süllők nyomában

A halakat többnyire a nyílt vízi akadókon fogták, főként pergetve. Erről tudósít hozzánk beküldött beszámolójában két horgász. Egyikőjük a nyugati medence déli partja mentén, másikuk Tihany közelében kergeti a süllőket. Majd Társaságunk horgászturisztikai menedzserének, Nagy Gábronak tapasztalatai olvashatók.
Június előtt szinte lehetetlen volt a tihanyi kikötőnkből kihajózni,mivel az állandó D-DNY erős szelek még a kikötő félszigetét is megbontották! – írja a tihanyi pergetőhorgász. Június eleje is hasonlóan telt,de ahogy kissé megnyugodott az időjárás három alkalommal ki tudtam menni pergetni. Első pecám egy Tihany és Szántód között elhelyezkedő kőszóráson volt, 4 méter mély, enyhén folyó vízben. A 10-es nanofil zsinórra drop shot-os szerelést kötöttem, 6 cm-es gumi csalival szerelve. Nem az ívó kősüllők voltak a célpontjaim, hanem bíztam benne, hogy az akadón nagyobb fehérek is megjelennek, amiket megakaszthatok. Sajnos csak nászruhás kövesek jöttek, ezért innen Földvár felé vettem az irányt, egy maráshoz közeli akadóhoz.

Itt is az előbb említett szerelékkel próbálkoztam, ami szintén köveseket produkált. Texas-rigre váltottam, nagyobb, 8 cm-es csalival. Az új szerelékkel első dobásra heves kapást kaptam, majd jó két kilós fehért sikerült zsákmányolnom.

Összesen négy 1-2 kiló közötti süllőt akasztottam, majd váltottam 11 cm hosszú csalira, és ezzel első dobásra igen vehemens ütés, majd bevágás után érezni lehetett hogy kapitális hal van a horgomon. Alig mozgott, inkább csak néha megrázta a fejét, komótosan körözve a csónak körül. Pár perces küzdelem után szorítottam az orsó fékjén, eztán a hal kitört, és egy pattanást éreztem, majd kitekertem az elszakadt fluorokarbon előkémet. Sajnos ezt kikezdte a köveken megtelepedett kagyló, cserélnem kellett volna.

A következő alkalommal a sajkodi öbölben próbálkoztam, ahol lanyha kapások után egy 8,6 kg-os példányt sikerült terítékre hoznom, texas-riges felszereléssel.

Két nappal később Zamárdi környékén lévő régi víz alatti stégroncsokat látogattam meg. Kár volt… Szinte mindenhol találtam süllőket, háromszor sikerült jó halat akasztanom, de mindhárom alkalommal behúzta a védekező hal a szerelékemet a roncsba, azonnal szakadást eredményezve. Pedig jó halak voltak, talán 2-3 másodpercig harcolhattam velük.  Ezután még három beszakadás, majd egy 2-es süllő, végül megint 2-3 beszakadás következett. Ezért, és a másodfokú viharjelzés bekapcsolása miatt feladtam.

A másik horgász beszámolója így szól:

Júliusban egy igazán élménydús hetet töltöttem a Balatonon: 4 teljes nap peca volt és 2 hajnali parti pergetés. Az idő 80%-ában pici gumicsalikkal dobáltam, és köveseztem nappal, a parthoz közeli (500m-en belüli) akadókon.
Az eredményem 10 db méretes fogas: 7db 1,5-2,5 közötti és egy-egy 2,8kg 4,7kg valamint 6kg-os.
Ezen felül a 6 nap alatt 250db kősüllőt és 2 balint fogtam. Szokásomhoz híven valamennyit szabadon engedtem.

Az idei legnagyobb fogasom kereken 6 kiló volt és 82cm. Július derekán esett, fényes nappal. Természetesen visszanyerte szabadságát.

A keleti medence akadóin is szép süllőfogásról számoltak be a horgászok a nyár első felében, köztük a már említett kollégánk, Nagy Gábor is:

Nekem június közepén sikerült összefutni néhány alkalommal a szebb süllőkkel. Egy víz alatti kőszórás rézsűjén találtam meg a ragadozókat, melyekből három alkalommal sikerült több kisebb süllő mellett néhány igazán szép példányt zsákmányolnom. A legemlékezetesebb a három közül az utolsó nap volt, amikor csak egyetlen, de a legnagyobb, faroktőig 78 cm-es fogast sikerült kézbe vennem néhány fotó erejéig. Horgász cimborámmal az előző napok izgalmaitól felspannolva érkeztünk meg a korábbi fogások helyszínére. Rajtunk kívül nem volt több csónak az akadón, amit furcsálltam is, hiszen korábban többen is próbálkoztak errefelé. Bő másfél óra kapástalan időszak után már kezdtük elhinni, hogy azért vagyunk egyedül, mert a többiek már tudják, véget ért a jó fogási esély, a halak már nincsenek itt. Lemondóan dobtuk az utolsókat a lemenő nap fényénél, amikor vertikális wobbleremre a fenék felett határozott ütést kaptam, majd a bevágástól karikába hajlott a botom. Egyből éreztem, hogy komoly süllő a tettes, amely sokáig a fenék közelében védekezett kisebb komótos kirohanásokkal tesztelve orsóm fékjét. Nem erőltettem a fárasztást, mert a korábbi napokon két szép halam is leakadt a fárasztás első stádiumában. Hosszú percekbe telt, mire megláttam a fenséges ragadozót, amely nem adta magát könnyen, még többször visszatört a fenék irányába. Végül nem kerülhette el a sorsát, hogy néhány fotó készülhessen róla. Eztán pedig visszaadtam szabadságát, hátha jövőre még nagyobb méretben újra találkozom vele!

Aztán a nyár folyamán a kősüllőkből sikerült fognom szép számmal, de a korábban említett feltűnő soványságot én nem tapasztaltam.