A szerzőről nem tudunk sokat, az életrajzi lexikon szerint: Lakos György (1921. aug. 20. – Bp., 1977. máj. 5.): író, újságíró. Makón volt újságíró-gyakornok, majd 1947-től, hadifogságból hazatérve különböző lapoknál dolgozott. Novelláit főleg ifjúsági lapok közölték. A Magvető szerkesztőségében segédszerk., a Szabad Ifjúságnál mezőgazdasági rovatvezető volt. Az Erdőgazdaság olvasószerk.-je, majd a Népszabadság szerződéses munkatársa. 1962-től nyugdíjba vonulásáig a Nógrád c. salgótarjáni napilap rovatvezetőjeként működött. – F. m. Két szekér (ifjúsági r., Bp., 1950); Emberek a Bükkfennsíkon (útleírás, Bp. 1952); Halászélet (riportok Bp., 1954); A szerencse fia (r., Bp., 1976). – Irod. Barna Tibor: L. Gy. (Palócföld, 1977. 3. sz.).

A Halászélet című kötetet a Művelt Nép Könyvkiadó jelentette meg 1954-ben. Az akkori ideológiai szemléletnek megfelelő stílusban megírt, figyelemre méltó kor-dokumentum.  Érdekes adatokat közöl  a Balaton akkori halállományáról, az alkalmazott halászati módszerekről, az épphogy elkezdődött mesterséges halszaporítás eredményeiről.  

Azóta – a társadalmi környezetet nem tekintve – is sok minden változott. Csak néhány tényezőt kiemelve: a halállomány összetétele, a víz minősége, a halászok által alkalmazott technikák, és persze  a Balatonnal kapcsolatos elvárások.  Abban a reményben adjuk közre Lakos György halászélet című kötetének Balatonra vonatkozó részletét, hogy a múlt megismerése tanulságul szolgál a jelen értelmezéséhez és a jövő megalapozásához.

A szöveg a képre kattintva olvasható.