Hosszú szolgálat

A történet még szerda (2014. szeptember 10.) délután kezdődött, amikor Gasparics kollégám a Kis-Balatonon nézte végig a halászható helyeket. Az egyik valószínűsíthető „placcon” nagyon nehezen észre vehető nyomok látszottak a vizes növényzeten. Rövid kutatás után meg is találta a part közelében végződő hálót.

Amikor kollégáink illegálisan lerakott hálót találnak, mérlegelik azt, hogy a hálót felszedjék-e, avagy kivárják azt, amikor annak gazdája is megérkezik a zsákmány begyűjtésére. Ilyenkor sok mindent kell figyelembe venni, vajon észre vették-e a keresgélő halászati őrt, találunk-e olyan búvóhelyet ahol feltűnés nélkül figyelhetjük a hálót és még sok apró részletnek kell összeállni az eredményes elfogáshoz. Nem titok, a fő cél az, hogy ne csak az eszközt, hanem az orvhalászt is megfogjuk, hiszen akkor kerek a történet. A tavaszi időszak sok kis-balatoni elfogásának és az azok kapcsán kiszabott bírósági ítéleteknek már komoly visszatartó ereje van a környéken. Nem jelenti ez azt, hogy nem lenne olyan aki a tilosban jár, csak kevesebben lettek, de akik „dolgoznak” már rafináltabbak és óvatosak, mint a faluban járó róka.

Ebben az esetben orvhalászunk is a lehető legjobban próbálta eltüntetni nyomait, csak alapos kutatással lehetett felfedezni az árulkodó nyomokat. Az esős idő – mert rengeteg eső volt a napokban – is az orvhalász malmára hajtja a vizet, hiszen a nyomok gyorsabban mosódnak el, az elhajlott növények gyorsabban egyenesednek ki.

Szóval Gasparics kollégám társával közösen figyelő helyet keresett és berendezkedtek a hosszú figyelésre. Ezt így leírni egyszerű, azonban két igen kellemetlen környezeti tényezővel kellett számolni, a rendületlenül szakadó esővel és eső szüneteiben felhőben támadó szúnyogokkal. És hát figyelőben nincs mocorgás, csapkolódás… Kora este kaptam „Gazsitól” az sms-t, melyben megírta azt, hogy 50 méterről figyeli a hálót, valamint arról is tájékoztatott, hogy bőrig ázott. Az ilyen csendes eső az orvhalászok nagy barátja, hiszen ilyenkor még a kutyák is fedél alá húzódnak, nagy mozgásra nem kell számítani. A figyeléssel eltöltött hosszú órák után, már szeptember 11.-én, hajnali három órakor megérkezett a háló gazdája, majd mellescsizmában felnézte a hálót. Rövid szöszmötölés után elindult kifelé a vízből, de addigra kollégáink már becserkészték a bejárót és a parton csípték nyakon a csöndben settenkedő orvhalászt. Meglepetésükre O.L. zalavári lakossal találták szembe magukat, aki április elsején úszó számot adott elő akkori lebukásakor. O.L. ismét a víz felé tekintgetett, de egyik kollégánk gyorsan elzárta a víz felé vezető utat.

O.L. zsákmánya nem volt nagy, egy harcsát (6,775 kg) és egy pontyot (10,3 kg) hozott a partra. A halakat egy kb. 40 méter hosszú eresztőhálóval fogta ki. Innen már a szokott rutin szerint történtek az események. A rendőrök értesítése után az én telefonon 3 óra 15 perckor csörgött. Gazsi a szokásos szűkszavúsággal ismertette a helyzetet és negyed óra múlva én is úton voltam a helyszínre. Az utakon még csak a kenyeres autók rótták megszokott köreiket és néhány ázott róka nézte bánatosan a forgalmat.

A helyszínre érkezett sármelléki kmb-s rendőrök gyakorlottan gyűjtötték be O.L.-t újra, aki nem tagadta az orvhalászatot. A házkutatás után a Keszthelyen a rendőrkapitányságon folytatódott tovább az „eljárás”. O.L. bánatosan faggatta a rendőröket arról, hogy szerintük be kell-e költöznie börtönbe, mert a felfüggesztett büntetése még jócskán nem járt le. Rendőreink csöndesen kopogtatták a számítógép klaviatúráját, rögzítve a tanúvallomásokat és O.L. vallomását, válasz nélkül hagyva a reményvesztett érdeklődést. Mint korábban megírtam, O.L. 5 hónapos szabadságvesztést kapott, egy évre felfüggesztve, az áprilisi esetért.

Hat óra elmúlt, mire kiléptünk a kapitányság kapuján. A gyors és szakszerű intézkedést köszönjük a Keszthelyi Rendőrkapitányság rendőreinek.

Havranek Mihály

vagyonvédelmi és halőri vezető