Horgászat a mólókon

A mólókon – egy kis szerencsével – találhatunk szélárnyékos, vagy legalábbis kevésbé szeles oldalt, bár a szembeszéltől sem kell megijedni, hacsak nem túl erős. Általános tapasztalat, hogy a felénk lötyögő víz megmozdítja a halat és ez igaz a békés hal horgászatára és rablóhal-fogásra egyaránt!  Balin esetében sokszor tapasztaltam, hogy a vihar közeledtével, a feltámadó szélben farkasétvággyal eszik, mégha ennek nem is látjuk szembetűnő jelét. Az esti, naplemente utáni időszakban a kövezés végén sikerrel pergethetünk süllőre, harcsára, hajnalban balinra, míg az öbölben napközben is jó eséllyel dobhatjuk villantónkat csukára.
De most maradjunk a békés halaknál, amelyekre úszóval, vagy fenekező módszerrel egyaránt horgászhatunk. A horgászat időpontját tekintve jó lehet a hajnali időszak, a késő délután, de legkiválóbb az éjszaka. 

Legtöbbször én a móló külső harmadában keresek egy szimpatikus horgászhelyet, úgy, hogy az uralkodó széllel szembe tudjak dobni, és fenéken próbálom becsapni kopoltyús barátainkat. Felszerelésem egy könnyű 3 - 4 méter közötti botból, minőségi orsóból és 25-ös damilból áll. Szükséges ez a viszonylag  erős madzag, hiszen a Balatonon fel kell készülni arra, hogy bármikor meglephet bennünket egy kapitális hal és lehetőség szerint meg kell birkózzunk vele is. Horogból viszonylag kis méretet használok, mert tapasztalataim szerint a felszerelés finomsága fontos tényező eredményességünkben. A kis horgot felveszi a keszeg, de a ponty is jól akad.Általában etetőkosaras készséget használok, csúszó módon, egy vagy két horoggal felszerelve. Amennyiben a kéthorgos módszert választjuk, fontos figyelni arra, hogy a két horog csalizása harmonikus legyen, hiszen, ha a példa kedvéért egyik horogra bojlit, a másikra trágyagilisztát rakunk, nem tudjuk megválasztani a bevágás helyes időpontját. Ha kivárunk vele, a keszeg lecsipegeti a gilisztát, míg ha azonnal bevágunk, előfordulhat, hogy a nagyponty szájából húzzuk ki a csalit.

Amennyiben feeder botot használunk, kapásjelzőre nincs szükség, de hagyományos fenekező botoknál használhatunk karikát, illetve a gyürük elé, a zsinórra akasztható gumi jelzőt. Én mindkettőből a világítópatronnal felszerelhető típust használom, bár móló esetében nagyban növeli éjjeli kényelmünket a közvilágítás.

Etetőanyag tekintetében sok jó minőségű termék van a piacon, én mindig kiegészítem konzerv kukoricával és élő anyaggal. Csaliként általában konzerv kukorica – csonti párosítást, vagy gilisztát használok, de eredményes lehet a száraz kukorica, vagy az ún. (erjesztett) büdös kukorica, valamint a pellet is.
Miután az előkészületeket megtettük, jön a bedobás, amelynek optimális hossza helyszínenként nagyon különböző lehet,  ezért érdemes erről a helyi kollegákat megkérdezni. Ők ismerik a móló előtti rész mederalakulatait és ez előnyt jelenthet. A móló végén és az öbölben azonban vigyázni kell arra, hogy bedobott felszerelésünk nem álljon a vízi forgalom útjában, mert nagy gonddal összerakott készségünket könnyen elviheti vitorlás, vagy menetrendszerinti hajójárat.

Ha mindent megtettünk, szerencsés esetben egy nagyon szórakoztató, mozgalmas pecában lehet részünk, hiszen az esetek többségében egymás után jönnek a szebbnél szebb keszegek, kárászok, gardák és a pontyok is gyakran beugranak.
Nem utolsó sorban, horgászatunk élményét nagymértékben emeli a csodálatos helyszín, a tó és a környezetének látványa, élővilága és semmihez nem hasonlítható különlegessége. 
A móló kövén esteledni egy pohár jó vörösbor mellett beszélgetve, még hal nélkül is nagyszerű élmény – persze reményeink szerint halaink nem adnak esélyt kvaterkázásra, hanem minduntalan arra késztetik a horgászt, hogy velük foglalkozzon.