Etessünk, de hogyan?

Véleményem szerint, a napi 2-3 kg szemes termény bejuttatása nem sérti az etetésre vonatkozó előírást, tehát élhetünk vele bátran. És érdemes is!

Ha van rá időm, a horgászatokat minden esetben megalapozom néhány napi etetéssel, de a horgászat előtt 1-2 órával beszórt anyag is nagymértékben javítja fogási esélyeinket.

Mivel etessünk?

A kérdésre egyszerű válasz nem adható, a válasz igen nagymértékben függ attól, hogy hogyan, mire, mikor és hol kívánunk horgászni. Mivel én a legtöbbször a déli-parton, horgászállásról  (stégről) szoktam horgászni, a következőkben ennek a horgászmódszernek az etetési technikáját fogom kifejteni.

A déli part vize, még aszállyal nem sújtott években is köztudottan sekély. Mindez cseppet sem zavaró a békés halak horgászatát tekintve, főleg tavaszi idényben.  Épp ezért, nem is szoktam a stégemet nagyon eltávolítani a parttól, hanem kb 30-50 méterre rakom le. Persze azért, az eredményes horgászathoz  minimum térdig-combig érő víz szükséges. Ez – szerencsére – idén meg is van.

Miután megvan a horgászhely, kiválasztom a meghorgászandó mederszakaszt. Ez lehetőleg ne legyen túl messze a horgászállástól, hogy éjszaka is biztonsággal meg tudjuk dobni az etetésünket.  A partközeli homokpadok között húzódó mélyebb vizű mederszakaszt válasszuk, annak is azt a részét, ahol keményebb az aljzat. Az etetést jelölhetjük is, hogy pontosabban meghorgászhassuk pl. dőlő-bójával, vagy valamilyen kisúlyozott úszó tárggyal, melyeket éjszakai horgászat előtt pedig világítópatronnal is érdemes ellátni. Hátránya a jelölésnek, hogy ezzel felfedjük etetésünket az irigy természetű horgásztársak, illetve az etetésünkre éhes bütykös-hattyúk előtt. (Hattyú ellen egyébként hatásos riasztófegyver a vásárokban kapható lézerfényt kibocsájtó kulcstartó, illetve egy jól bevált, hagyományos csúzli).

Jelen vízviszonyok, és vízminőség mellett, meggyőződésem, hogy eredményesség tekintetében az éjszakai horgászatot meg sem közelíti a nappali, tehát általában naplemente környékén kezdem a pecát.

Én leginkább szemes terményekkel etetek, főtt búzával és kukoricával. Ha van időm több napos előkészületre, akkor először búzával, majd vegyesen, egyre nagyobb arányú kukoricával etetek, minden nap ugyanakkor, általában horgászat előtt 2 órával. Balatoni viszonyok között, nagyon eredményes lehet a tejsavas erjedéssel előállított (savanyított), ún „büdös kukorica”. (Ami nem azonos a romlott takarmánnyal!)

Az etetésünk helyét érdemes „visszakutatnunk”, hogy az odacsalni kívánt kopoltyúsok, felették-e vacsorájukat.  Ha rendesen ráálltak halaink az etetésünkre, akkor a másnapi etetéskor szemes terményt egyáltalán nem találunk, az aljzat pedig keményre turkálva, jókora gödrökkel adja tudtunkra, hogy pontyaink megelégedéssel fogadták a felkínált finomságokat.

Beetetés után, jöhet a botok előkészítése és az önetetőbe szánt etetőanyag bekeverése: a kereskedelmi forgalomban kapható etetőanyagokat Balaton vízzel történő nedvesítés után feldúsítom konzerv kukoricával és élőanyaggal. Nagy mennyiségre itt sem kell gondolnunk, egy éjszakai horgászathoz 1-2 kg száraz etetőanyag elegendő szokott lenni.

A horgászhelyet elérve, első dolgunk legyen az etetésre rádolgozni: 2-3 kisebb gombóc etetőanyagot és 1 doboz konzervkukoricát szórjunk az alap-etetésre.

Miután a lemenő nap alábukott a Badacsony mögött, általában megjön az első hal is. A sötétség beálltával egyre szaporodnak a szákba kerülő halak, bár a Balatonra eléggé jellemző a perioditás: A gyakori kapások után rövidebb-hoszabb süket csend következik. Jellemzően, a legtöbb kapásra este tíz óra, éjfél, illetve hajnali két óra környékén számíthatunk.

Etetésünket időnként érdemes felfrissíteni, kisebb mennyiségű szemes etetőanyag ismételt rászórásával.

Saját eredményeimet tekintve, egy éjszakai horgászat során. általában megfogom az „egyéb halakból” engedélyezett 10 kg mennyiséget, 1-3 db ponty kíséretében.