Éjjeli keszegek

Ez persze a gyermekkor hozadéka, édesapámtól így tanultam meg először horgászni, még ha az akkori úszózást csak sarkítva lehet finomszerelékesnek nevezni. Igen halványan még emlékszem a nagy egybefüggő part menti hínarasokra, melyek széléből kiszedtünk egy talpalatnyi lyukat, megszórtuk pár marék áztatott kenyérrel, és kezdődhetett is a peca. 5-6 éves kisgyerek lehettem akkoriban, kezemben egy kis kék Hokév bottal, és paprikás kenyérrel csalizott egyszerű úszós szerelékkel fogdostam a keszegeket, kárászokat, és gyakran a pontyokat is. Aztán a balatonvíz tápanyagtartalmának csökkenése a hínár fokozatos visszahúzódását eredményezte, ráadásul a folyamatot a többször ismétlődő „kisvízkorszakok” sem segítették. Ma az egykori horgászataim színhelyén bokáig ér a víz, és csak mutatóban van jelen néhány szál vízinövény. Így ha egy jó keszegezésre vágyom, csónakba kell ülnöm, és meg kell keresnem őket.

A mélyvíz határán található marás minden halnak kedvelt táplálkozási helyszíne, ezért legtöbbször itt teszem le horgonyomat. A nyári meleg idején a legjobb kapásra éjszaka számíthatunk, ezért általában úgy időzítem az indulást, hogy még világosban el tudjam foglalni a helyemet, be tudjak etetni és a napnyugtát követően megkezdhessem a horgászatot. Etetőanyagnak a bolti forgalomban kapható termékek közül az édesebb aromájú, nagyobb szemcseméretű (általában pontyoknak címzett) termékeket szoktam választani. Ebből 1kg-nyi mennyiség bőven elegendő, igaz gazdagon feldúsítom főtt búzával. A búza levét csak részben öntöm le, mert ezt használom fel a szárazanyag nedvesítéséhez is. A kész etetőanyagból az áramlásviszonyoktól függő keménységű gombócokat gyúrok, és a horgászat kezdetén a teljes mennyiség harmadát dobom be a csónaktól olyan távolságra, hogy kényelmesen meg tudjam horgászni.

 Ha nincs erős szél, és a csónakot fixen tudom rögzíteni, jelölőbóját sem kell használni. Éjszakai horgászatnál nagyon jó szolgálatot tesz a cserélhető antennájú úszó, melybe csak egyszerűen bele kell nyomnunk a megfelelő átmérőjű világító patront.

Csónakban ugyan nem túl előnyös hosszú bottal hadonászni, én mégis egy 5m-es bolognai bottal szeretek horgászni, ami megkönnyíti az általam kedvelt tűs szárú úszók használatát.

Kinn a nyílt vízen gyakran tapasztalható számottevő áramlás, amelyben ezzel a bottípussal a folyóvízi horgászathoz hasonlóan meg tudjuk tartani készségünket a botspicc alatt, és nem kell „úsztatva” horgásznunk. Főzsinórnak 0,16mm-es átmérőjűt használok, melyre 0,14mm-es előkével rögzítem az általában 10-es méretű keszegező horgot. Az ólmozást a horogtól mintegy 15cm-re helyezem el és az eresztéket a horgászat során általában változatatom. Eleinte úgy állítom be, hogy éppen érintse a feneket. Ha többségében karika keszeg érkezik, akkor elemelem a fenéktől, ha viszont beállnak az etetésre a szebb dévérek, akkor az előke több mint felét lefektetem a fenékre. A csalik közül éjszaka többnyire a 4-5 szálból álló csonticsokor a legeredményesebb, de olykor nagyon jól lehet szelektálni a nagy dévéreket és bodorkákat konzerv kukorica használatával.