Beavatás

Csalinak dupla 30-as golyókat használtunk. 

Közben a gyerekek sürögtek-forogtak, állították össze a felszereléseiket, taktikát beszéltek meg, hozták a bojlit, szagolgatták, szagoltatták velünk is, mintha még sosem láttunk volna bojlit.
Időközben előkerült egy 40 literes hordó is a csomagtartóból....

- Oszt' abban mi jó bújik meg, gyerekek? - kérdeztem kíváncsian.
- Csak magmix. - motyogta Kisdani.
- Oszt' mind be fogjátok szórni? - kérdezte már rám kacsintva Dani.
- Persze, hiszen itt vagyunk hét napig! Négy botunkra elosztva másfél kiló mag naponta, még kevés is lesz! - válaszolta Patrik, a közgazdász, közgazdász szemlélettel megáldva.

Nem sejtették még a csapdát. Mi összenéztünk Danival, de arcizmunk se rándult.

Rudi bá', aki nem volt fültanúja az előző beszélgetésnek, csak annyit akart mondani jó szándékkal a gyerekek felé, hogy az sok lesz, de időben jeleztük neki, hogy most nem kell szólni. Elég egy nap múlva. Rudi bácsi elég régóta horgászik velünk, szemvillantásból ért ő is minket, ezért kajánul mosolyogva ült le közénk, és a szemöldökét felfelé mozgatva némán érdeklődött, hogy mi van, mi van?
- Elkezdődött a "Beavatás" -súgta oda neki az egyetlen kisfia.

Már ment le a nap, mi kedélyesen ücsörögtünk Kisdani által szerzett társalgó sátor alatt, és gyönyörködtünk a Badacsonyban. A két gyerek meg toporgott, bottal a kezükben.

- Ti nem húztok be? - kérdezte Kisdani bátortalanul.
- Jaj, gyerek, hát nem tudod, mi első éjszaka sosem húzunk be! - dörrentem rá, tettetett haraggal.
- Ja, tényleg! Olvastam! - mondta vigyorogva, majd elsomfordált.

10 perc múlva újra előkerült. Hozott egy, általa filmeken többször bemutatott szereléket, hőn szeretett fluorokarbon zsinórjából. Volt azon minden, forgókapocs, kiskarika, „szentkép, bicska, kistalicska", ahogy Bandi barátom szokott fogalmazni.

- „SAFETY CAR-RIG!" - vetette oda Dani foghegyről. (Ez egy újabb idézet; Bakos Tomi mondta réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban.)

Csalinak felfűztek "nagy csalikat", 20 mm-es süllyedőt, 16 mm-es lebegővel kombinálva! Ejha, gondoltuk, ha még televágják maggal az etetést, lesz itt jövet-menet az éjjel. De meg sem pisszentünk.

- Ez nem jó, ide? - kérdezte Kisdani.
- Dehogynem, Tesó! - nyugtattuk meg.
- Akkor mi most behúzunk. - mondták kissé bátortalanul, amikor már beesteledett.
- Sok sikert, srácok! - bíztattuk őket.
- Rod-pod világítás fel van-é kapcsolva? - kérdeztük.
- Mi? - kerekedett el a szemük.
- Tudod, piros villogó, hogy 3-400 méteren tudd, hogy melyik a te podod! Nem húzgálunk csak bele a  nagy, setét éjszakába, gyerekek! - oktatta őket Rudi bá'.
- Mentőőődolmány, evezzző, kistááska, merőedéény, vízálllló telefontok, van-é? -kérdezte Dani elnyújtva.
- Ja, azok még nincsenek, de mindjárt összeszedjük! - sürgölődtek a gyerekek.
- ÉJI - motyogtam magamban, még jó, hogy itt vagyunk.
- ÉJI - motyogta Dani.
- ÉJI - motyogta Rudi bá'.
  (ÉJI rövidítés, jelentése a Happy Carp Gangben:  Édes, Jó Istenem!)

Másfél óra után előkerültek, lelkesen kapcsolták be a távjelzőiket, és várták a kapásokat.

Este tíz óra tájt Patriknak megcsippant a jelzője! Magabiztosan elmosolyodott, peckesen lépdelt a botok felé!

- Kapásom van! - közölte tettetett közönnyel, de majd kiugrott a bőréből örömében.
- Kisdani jössz? -kérdezte.
- Persze, öltözöm! - kiabált Kisdani, miközben felvette a melles csizmát.

A lelkükre kötöttük, hogy saját biztonsági szempontjaink miatt, egyedül tilos bemenniük a vízre éjszaka. Mi sem szoktunk.

- Srácok, mi elmegyünk aludni, mi is hajnalban kelünk, Jószakát! - kiabáltuk utánuk, ahogy elhúztak az éjszakába.

MI, mondom, mi nagyon jót aludtuk.

Hajnal helyett reggel ébredtünk, és behúzgáltuk a botokat. A szomszédban néma csend honolt...

Miután elrendezkedtünk, átsétáltunk a gyerekekhez....

- Te, „ezek" estek-keltek, mint a frontkatona - mondtam Daninak, látva a botokat kihúzva, két(!) akksi kicserélve. A sátraikból szuszogás hallatszott, gyerekek lévén még nem horkolnak.

- Ja, úgy tűnik kezdenek „beavatódni". - fogta halkabbra Dani.

Összemosolyogtunk.

Dél felé csipogásra lettünk figyelmesek, természetesen nem az én jelzőm szólalt meg... nem az enyém szokott először megszólalni. Beugrottunk frissen beszerzett melles gatyáinkba, és tűz a csónakba. Na, ez a beleugrottunk és tűz, egy enyhe, sőt, nem is enyhe túlzás. A melles nadrágok felvétele kb. 1 percet vett igénybe, a csónak másik egy perc. Ezt az időt a napok múlásával - beleszámítva a fáradtsági faktort is - nem nagyon sikerült csökkentenünk. Hála a Teremtőnek, a balatoni halak nem annyira rohangálósak. Olyanok, mint mi. Ráadásul, előttünk kb. 70-80 centis víz volt, így a csónakba is be kellett mászni, kezünkben a botokkal, nem lehetett csak úgy belépni. Azonban nagyon összeszokott párost alkotunk, ezért ezeket a problémákat kisebb-nagyobb sikerrel megoldottuk. Nappal. Éjszaka, korlátozott látási viszonyok között még nehézkesebb volt. Lehet, hogy öregszünk?

10-es forma töves pihent a matracon 20 perc múlva. FFV.

A szomszédban néma csend.

Kettő felé ébredezni kezdtek a gyerekek...

- Jó reggelt! Ki kér kávét? - kiabálta nekik Rudi bá'!
- Na, mi van srácok, hogy telt az "iccaka"? - kérdeztem nevetve.
- Három kilósból fogtunk 12-13-at, ketten, tizenkétszer voltunk benn, volt, hogy mind a négy botra kapás volt. Kétszer összeszedtük a motorral a zsinórt! - mondta Patrik már nevetve.
- Kemény a Balcsi! - kontrázott Kisdani álmosan, szürcsölgetve a "reggeli" kávéját.
- Szerintem átállunk a dupla 30-ra, és nem szórunk magot! - mondták egyszerre.
- Na, alakul a balatoni pecátok - mondtam mosolyogva.

Ekkor szólalt meg a jelzőm. Fél óra múlva 12,20-as tükrössel fotózkodhattam.

- Látjátok gyerekek, figyelni kell, hogyan-mit, csinálnak a nagyok! - szóltam hozzájuk Torrentésen.
- Perceket figyeltek, éveket tanultok! - egészítettem ki. (Persze ezt se én találtam ki, de nagy duma.)

Aznap Danival még fogtunk egy-két halat, 6 és 8 kilogramm között, de őket nem hoztuk ki. Vártuk az éjszakát, meg akartuk kóstoltatni a srácokkal  „A Balaton ízét".

Az éjszaka közeledett, a világ elcsendesedett, pihentek a csónakok, kikötöttük őket. Egy kis vacsi, fröcsi, pálinka elfogyasztása után nyugovóra tértünk. Tudtuk, hogy éjszaka elindulnak a halak!

Az alvásnak, a tudomány mai állása szerint öt fázisa van. A legmélyebben a negyedik fázisban alszunk. Az emberek többségének - ezt elérni - több időre van szüksége. Nekünk nem. Dani ezt képes 15 szekundum alatt, én 1 minutum alatt megtenni. Ezt a fázist akár több órán keresztül is tudjuk tartani. Na, ebben az időpontban szoktak a kapásaink lenni. Tehát, amikor éjjel elhúzza, két zombi szokott előkászálódni a sátorból, és néz egymásra bambán. Bár a tettetett ébrenléttel nyugtatjuk egymást.
- Megvagy?
- Naná, mehetünk!
El tudja képzelni a Kedves Olvasó azt a rohanást a melles csizmákért, és azt a csónakba szállást? Olykor mégis hiba csúszik számításainkba a vízen történő navigációt illetően.

Két éve, Szücsiben hasonló helyzetben indultunk a halért. Csónakba ugrottunk, én fogom a botot, Dani a kapitány. A víz sekély volt, ezért evezővel kellett megtennünk az első pár métert. A hal húzta a zsinórt, Dani evezett féktelenül, de nem mozdultunk.
- A kötelet elengedted? - kérdeztem.
- Persze, nem vagyok hülye! - morgott vissza.
De még mindig egy helyben álltunk, közben surrogó hangot hallottam a csónak oldaláról. Fejlámpám fényénél, a csónak orra előtt egy vízből kiálló tuskót, balra nézve pedig a partot láttam, amelyet Dani, vadul karcolt az evezővel.
- Ütő, állj le, mert beszorultunk! - mondtam nevetve.
- Hová? - kérdezte még mindig evezve.
- Ráeveztél a partra, akkora barázdákat húzol, hogy tudok bele krumplit vetni! - röhögtem már nagyon.
- Ja, ez van akkor, ha két pro száll egyszerre vízre! - nevetett már ő is hangosan.

Szóval, vannak olyan alkalmak, amikor becsúszik egy-egy hiba. De most nem ez történt. Aznap éjjel 4 db 10+-os halat fogtunk. Egész éjjel vízen voltunk, mi is és a srácok is. Új taktikájuknak köszönhetően kiléptek a 2-3 kilós sávból, és 7-8 kilós halakkal szórakoztatták magukat. A reggel beköszöntével megszűntek a kapások. A Balaton ragyogó arcát mutatta, olykor tükör vizünk is volt. A gyerekek már sokkal magabiztosabban mozogtak a vízen, a csalizási technikájuk közelített az általunk tökéletesnek vélt felé. De a lényeg, amelyet Danival vártunk, még hátravolt nekik. Ugyanis vártuk a szelet. Nem a viharos erejűt, csak azt amelyik olyan szépen csobogóssá, somogyiasan szólva "lotyálossá" teszi a Balcsit.

Eljött az éjjel. Fáziskapás. Melles, csónak. Nekem volt kapásom, Dani a motornál.
- Mehetünk Dönci! - mondtam.
- Jól van, indul a menet! - hülyéskedett Dani.

A csónak először jobbra, azután balra ment. Betudtam a hullámzásnak. Azután megint balra, és megint jobbra.
A bójámtól kb. 100 méterre járhattunk, amikor egyre gyanúsabbá vált nekem ez a "vízisikló kergetés". 
- Döncike nem látod a bójámat? Arra kellene mennünk! - kérdeztem kicsit ingerülten, mert Dani nyílegyenesen szokta vezetni a csónakot.
Ekkor Dani, az egyik legjobb kabarészámból, a Körmendi-Gálvölgyi  - Optikusnál - klasszikusból idézte az ikonikus mondatot.

- Te, szerintem ma este beavatódnak, segítsünk nekik! - súgtam oda Daninak.
- Oké! - válaszolta.
- Enyém, Kisdani, tied Partik! - adtam ki az utasítást.

Éjjel három felé megint kapásom volt!
- Kisdani! - kiabáltam a sátra felé! - Gyere segíts nekem, légyszi, Danci lefeküdt, nem akarom felkelteni! - mondtam neki.
- Öt perce feküdtem le, két órán keresztül voltunk a vízen. - ellenkezett.
- No, és akkor mi van gyerek? Horgászni jöttél vagy aludni? - kérdeztem tettetett szigorral.
- Jól van, jövök! - válaszolta fáradtan.
- Igyekezzé'! - sürgettem.
- Menj be a vízbe, hozd a csónakot, tedd ide, hadd lépjek bele, ne kelljen már belelépnem a vízbe, ne tökölődjé' fiam, nem érek rá, a halak nem várnak meg, ha elmegy, bennhagylak a bójánál. - És ehhez hasonló, rendkívül szimpatikus mondatok hagyták el fogaim kerítését.

Kisdani ment, hozta, tartotta, nem tökölt, nem engedte, hogy elmenjen. A Balaton közben egyre jobban hullámzott.
- Jaj, ez hullámzik! - állapította meg Kisdani!
- Télleg'? Ez a Balaton, Ecsém, az a dolga, hogy hullámozzon! - dörögtem rá.

Közben visszafordultam a csónak orra felé, mert már nagyon nehezen bírtam nevetés nélkül!
Kisdani ekkor már annyira fáradt volt, hogy le- lecsuklott a feje a motornál.
- Tesó, ha elalszol a kormánynál.... - rivalltam rá.
- Dehogy alszom! - feleselte vissza.

Bent segített megmeríteni a halat. Mindent szuperül csinált. Kicsit gyorsan is végeztünk, de még mindig a hullámzó vízen akartam tartani egy kicsit. Ezért eszembe jutott, hogy vizsgáljuk meg a bóják világítását, ez afféle kamu tevékenység volt. Kisdani egy szót sem szólt. Kb. másfél órát töltettem vele a vízen.  A partra érve megköszöntem neki a segítségét, és jóéjszakát kívántam. Kiment az álom a szememből. Ezért még segítettem Lacusnak kibogozni a közben összetekeredett 60-as monofilt, amivel küzdött a sötétben.

A fenti akciót Dani megismételte Patrikkal fél óra múlva még ugyanazon az éjszakán.

Kíváncsian vártuk a reggelt!

A srácok reggel kilenc felé szállingóztak elő sátraikból. Kávéillatra gyűlt az éji (nem ÉJI) vad.

- Milyen volt az éjszaka? - kérdeztük érdeklődve.

Hullámzott az ágyunk, amikor lefeküdtünk! - válaszolták majdnem egy lélegzetre.

EZ AZ!!!- kiáltottuk egyszerre, Dani, Rudi bá' és én!
MEGTÖRTÉNT A BEAVATÁS!
- Gratulálunk URAIM! Ügyesek vagytok! - mondtuk egyszerre.
- Már nem vagytok gyerekek, már férfiak vagytok! A Balaton férfivá avatott benneteket!
- Ha itt lenne Otti, elismerése jeléül még a levegőbe is feldobálna! - jegyezte meg Rudi bá'.
- Milyen beavatás, miről van szó? - csodálkoztak ránk.
Uraim, a beavatás három részből áll - tájékoztatta őket Rudi bá' a legidősebb és legbölcsebb jogán, és elkezdett számolni az ujjain.

Az első, a Magpróba! Szórjad, mint bolond a lisztet, fogjad, míg bírja szíved!
A második, a Hullámzó Ágy! Inkább az ágynak legyen, mint nekem!
A harmadik, a 12+-os ponty!  A 12+ a Balcsin olyan, mint a 20+ más tavon!

- Ezeket teljesítettétek, így a Beavatás véget ért! Gratulálunk gyerekek, akarom mondani, Uraim! - zárta le a beavatást Rudi bá'.

Estig Laci is "beavatódott", hiszen ő is megfogta egyéni rekordját 12,50-nel. A hullámzáson már rég túl volt, a magot még mindig nehezen engedte el.

Az egy hét alatt 65 pontyot fogtunk, ebből körülbelül 15 egyed volt 2-5 kiló közötti, 25 egyed volt 5-10 kiló között, a többi 10 kilógramm feletti. 15 kilogramm fölé ez alkalommal nem sikerült mennünk. Halvesztésünk nem volt.

Tapasztalataim szerint, a 300-450 méteres sávban a 10-13 kilós "csoport" domináns. Ezen tömegű halakból rengeteg van szeretett Tavunkban. A nagyobb 20, 30 kilogramm feletti példányok jóval beljebb, 600 méterre, és azon túl tanyáznak, és ritkán merészkednek közelebb a parthoz. 

Videó:  A beavatás / The Initiation (Balaton) 

Írta: Hudomiet János (Hudo)

Megjegyzés:
Kérlek, Nyájas Olvasó, hogy a "gyerekek" kezdetleges szerencsétlenkedéseit és dilettantizmusát írói fantáziámnak tudd be, hiszen az részemről erős túlzásokat tartalmaz.