A csapósügér méretkorlátozásának esetleges bevezetéséről

A csapósügér (Perca fluviatilis) a Balaton őshonos ragadozó hala, amely elsősorban a pergető horgászok, azon belül az ultra light pergetők kedvelt zsákmánya. Leginkább a tagolt nádassal tarkított partokat kedveli, de a horgászok leggyakrabban a kikötőkben találkoznak velük. Elfordulási helye is mutatja egyik legfontosabb tulajdonságát: a minél tisztább vizet kedveli, mert vadászata során elsősorban látására hagyatkozik. Ezért a hullámveréstől védettebb nádasokat, és kikötőmedencéket részesíti előnyben. Sok horgász emlegeti a régi idők hatalmas balatoni sügérállományát, amelynek csökkenését az angolna számlájára írják. Kétség kívül volt szerepe benne az angolnának is, de valószínűleg nagyobb szerepet játszott ebben az 1970-es ’80-as évek Balatonjának erőteljes eutrofizálódása. A rossz átlátszóságú vízben a sügér nem találta meg optimális életfeltételeit, amelyre persze rátett egy lapáttal az angolna túlzottan nagy állománya is. Ma határozott tényként jelenthetjük ki, hogy a balatoni sügér állománya fokozatosan erősödik, évről-évre több és nagyobb példányok kerülnek elő a horgászok beszámolói alapján. Fontos látnunk, hogy ezt a folyamatot sem kizárólag az angolnaállomány csökkenése okozza, hanem sokkal inkább a tó egyre inkább tisztuló vize, javuló vízminősége. Az a folyamat, amely sajnos a halállomány egészére negatív hatással van, a sügér állományát erősíti, és a szakma egyértelmű álláspontja az, hogy ez még nem ért véget.

A horgászok azon táborának, akik ellenzik a sügér védelmét, az az egyik legtöbbet hangoztatott érvük, hogy a sügér mohó ikra- és ivadékfaló, ezért kártékony, ráadásul konkurense a többi „értékesebb” ragadozóhalnak, úgy, mint a csukának, a süllőnek és a kősüllőnek. Ez az érv azonban csak rész-igazságokat tartalmaz! A sügér a süllővel nagyjából egy időben ívik, általában április hónapban. A kiscsukák ilyenkor már vígan vadásznak, tehát nekik nem jelent a sügér konkurenciát. Ikráit a partszéli növényzetben rakja le, a kikelő ivadék is itt marad, és a parthoz egészen közel, a sűrű növényzetben keresi planktonikus táplálékát. A süllő ivadékával tehát egyszerre kezdi meg az életet, de mivel a süllőivadék zömében a nyílt vízen kel ki, és ott is marad, csak igen kis állományrészének okoz konkurenciát a táplálék megszerzésében. A kősüllő ivadéka bár később kel ki, de az egész életében a fenékhez kötötten él, ezért a vízközt és a felszínről táplálkozó sügér neki sem jelent komoly vetélytársat. A nyár derekára-végére néhány centiméteres méretet elérő sügér már nem csak planktonokat, de rákokat és kishalakat is fogyaszt. Táplálékát a Balatonban elsősorban a küsz, a bodorka és a vörös szárnyú keszeg ivadékai adják. Természetesen minden más halfajhoz hasonlóan fogyaszt ikrát is, de ezzel nem okoz több kárt, mint például bármely keszegféle, vagy a ponty, amelyek a nyílt vízen kikelt, a fenéken csimpaszkodó süllőlárva legnagyobb ellenségei.

A sügérhorgászok vágya persze a külföldi, főleg észak-európai horgász szaksajtóban sokszor mutogatott kiló feletti sügerek. Gyakran példálóznak is ezekkel az országokkal, mondván, hogy ha jobban védenénk, nálunk is megnőhetne ekkorára ez a ragadozó. Nekik fontos tudniuk, hogy a csukához hasonlóan a sügér növekedésének üteme, valamint az elért maximális méret is Európában északról dél felé csökkenő képet mutat. Az észak-európai hidegebb vizekben tehát nem csak gyorsabban, de nagyobbra is nőnek a sügerek. Ráadásul ha megnézzük példának okáért a németországi szabályozást, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a 16 német tartományból mindössze háromban van a sügérnek meghatározott legkisebb kifogható mérete (kétszer szerepel 15cm, egy esetben 17cm). A szintén gyakran emlegetett Hollandiában pedig egyáltalán nincs méretkorlátozása. Várhatóan a Balatoni állomány átlagos mérete a 20cm-t soha nem fogja meghaladni, persze ha a jelenleg is zajló állománynövekedést kivárjuk, gyakoribbá válhatnak a most még ritkának mondható 30cm feletti egyedek.

A szakma álláspontja tehát a balatoni sügérrel kapcsolatban az, hogy állománya feljövőben van, az erősödést nem fogja befolyásolni a sügér esetleges védelme, vagy annak hiánya. Ökológiai-biológiai szempontból tehát nincs jelentősége annak, hogy élvez-e a jövőben védelmet. Ahogyan arra feljebb már utaltunk, a sügérállománynak a nagyobb része a kiterjedt nádasok belső részeiben él, és ezt nem éri jelentős horgászterhelés. Az esetleges védelem következtében a horgásznyomásnak jobban kitett kikötők közelében várható némi állományerősödés, de ennek mértéke az egész populációra nézve elhanyagolható. Tehát azt, hogy a jövőben legyen-e a Balatonon sügér-méretkorlátozás, a horgászok igényének megfelelően kell eldönteni. Abban az esetben, ha a horgász-vélemény a védelem mellett teszi le a voksát, szakmailag a 15 cm-es legkisebb fogható méret lenne indokolt, hiszen ebben a méretben már biztosan állítható, hogy az adott egyed legalább egyszer leívott, és továbbörökítette génjeit.

Kérjük a Kedves Horgászokat, hogy ha a témával kapcsolatban további kérdésük merülne fel, vagy véleményüket szeretnék megosztani Társaságunkkal, jelezzék azt a horgaszat@balatonihal.hu e-mail címen.