Tisztelt Balatoni Horgásztársak!

Nincs könnyű dolgunk, de azt hiszem, valamennyien egy sóhajtással engedjük el 2020-at, és reménykedünk, hogy egy sokkal egyszerűbb és egészségesebb év elé nézünk. A világméretű pandémia hatásait mi, horgászok is megéreztük, a megszorítások bennünket is érintettek. A Balatonon különösen a tavaszi korlátozások, strandlezárások okoztak feszültséget, hiszen éppen a legjobb, leghalasabb parti horgászidőszakot nehezítette. Az ősz végi, tél eleji időkorlátozás és a hozzá kapcsolódó szigorítások pedig a közös, baráti csónakos horgászatot lehetetlenítette el, és a külföldi vendéghorgászok teljes elmaradását hozta.

A fogási eredményekről még nincsenek információink, hiszen a fogási naplók leadása majd január végén fog megtörténni, de évközi információk alapján maga a horgászszezon is különösen alakult. A déli part szezonban a víz nagyfokú tisztasága, átlátszósága miatt csak időszakosan (éjjel, illetve viharok alatt vagy közvetlenül utána) adott halat partról. A csónakos horgászok kevésbé panaszkodhattak, de az októberi süllőzök igen (érdekes volt a jó szeptember után a süllőre szinte teljesen süket október, ami elméletileg a legjobb süllős időszak). Novemberben aztán helyreállt a süllők rendje, de ekkor már folytak a telepítések is.

Tudom, hogy a nagy többség számára jelentéktelen hír, hogy szép menyhalfogásokról kaptunk visszajelzéseket. A szántódi rév vitte a prímet, ám fogtak menyhalat Badacsonyban, Lellén, Tihanyban, és most legutóbb egy csodás, 30 cm-es példányt Keszthelyen is.

Sajnos az egynyaras süllő telepítésével, az ivadék termelésével és beszerzésével évek óta küzdünk. Szeretnénk elérni az évi 10 tonnás népesítést, amire a két régi-új tógazdaság, Fonyód és Mórichely visszavételével, a termelés beindításával megvan a reményünk.  Sajnos azonban szélmalomharc ez: komoly veszteséget okoznak az évről-évre mind nagyobb számban a tavon táplálkozó kárókatonák, melynek gyérítése a Balatonon nem engedélyezett.  A környező tógazdaságokban (Irmapuszta, Öreglak, Buzsák, Varászló) elejtett 800 darab kormorán csak a Balaton környéki (Kis-Balaton, Fehérvíz, Őszödi berek) költőállomány szaporulatának apasztása, az ősszel vonuló, jégmentes időszakban itt tartózkodó több ezer madár (jelen pillanatban is!) kártétele a süllőállományra tekintettel – felmérhetetlen, de mindenképpen komoly versenytársa a horgászati kihasználtságnak.

A pandémia, a kormoránok és egyéb korlátozó tényezők mellett egy újabb jelenséggel is meg kellett és kell a jövőben küzdenünk. Az elmúlt évben kialakult, Szigliget-Keszthely (nyugati medence) vonalát érintő erős algásodás okaként sokan a horgászok által bejuttatott etetőanyagot jelölték meg. Jelenleg elindítottunk egy kutatást ebben a témakörben, hogy feketén-fehéren bizonyosságot nyerjen ezen vádak és elméletek abszurditása. A lokálisan felszaporodott törpeharcsák csapdázását – karöltve a Limnológia kutatóival – ebben az évben már folytattuk, és jövőre fejezzük be, hogy a kapott eredményeket értékelve és hasznosítva tudjunk kialakítani egy olyan gyérítési stratégiát, amivel ekkora vízterületen is eredményesek lehetünk.

2021-ben változatlan jegyárak mellett, jó vízállással, reményeink szerint egy pandémiától egyre mentesebb tavasszal kezdhetünk új horgászszezont, amihez minden balatoni horgásznak jó egészséget kívánok magam és munkatársaim nevében. És ne feledjük: Ave, Pelso!