Lezajlott a süllőnász a Balatonon

A GINOP-2.3.2-15-2016-00004 projektünk egyik fejezete a mesterséges süllőfészkek kialakításáról szól. A 4 ívási időszakon átívelő kutatás-fejlesztési munka célja, hogy megvizsgáljuk mely méretű, formájú és anyagú fészkeket választják legszívesebben a balatoni süllők ívóhelyül és melyekről hatékonyabb a kelés. Az alábbi képsorokon emiatt láthatunk különböző fészektípusokat. Ezeket a Balaton több pontján helyeztük ki március elején, ahogyan erről korábban már hírt adtunk. 
A fészkeket csak a vizsgálat idejéig emeltük ki a Balatonból, a fotózást és mintavételt követően visszakerültek a mederfenékre, ahol a fészket őrző hím süllők gondoskodása mellett várhatják meg a kelés időpontját. 
Érdekesség, hogy az elmúlt két hét rendkívül változékony időjárása miatt a fészkeken már nem csak süllő, hanem keszeg (főleg bodorka) ikra is fellelhető volt. Fokozatos felmelegedés idején ezen fajok ívása általában elkülönül egymástól.
Az ívás kiváltó ingere a napfényes órák növekedése és a víz hőfoka. A sekélyebb vízű ívóhelyeken néhány nappal előbb történik meg az ívás és így a kelésre is előbb lehet számítani. A tegnapi felnézés során a 2 méternél sekélyebb területeken már a kelés jeleit figyelhettük meg.

A víz hőfoktól függően 6-8 nap az ikrák kelési ideje. A kelést követően szikzacskójuk még 5-9 napig biztosít az ivadék számára táplálékot, ez után állnak rá a plankton fogyasztásra. A Balaton szűkös tápanyagkészlete azonban nagyfokú szelekciót eredményez állományukban. Az ínséges fiatalkort jól jelzi, hogy őszre a balatoni egynyaras süllőcskék mindössze 7-10 cm-esek, míg a tápanyagdús tógazdaságban nevelkedő egyidős társaik 15-20 cm-t is képesek elérni.