Kárókatona helyzetkép a Balatonon
A Balaton térségében mintegy 700 nagy kárókatona pár fészkel a Kis-Balatonon, a Nagy-Berekben, valamint a Várpalota külterületén ismert költőhelyeken. Számuk az utóbbi években kis mértékben csökkent, ami az egész éven át tartó gyérítő vadászatuknak tudható be. Azonban a nagyobb problémát nem is a nálunk fészkelő, hanem a téli vonulás alkalmával hazánkba érkező példányok okozzák. A szinkron számlálásokon alapuló becslések szerint az idei télen 2000-2500 egyedre tehető a vonulás csúcsán a Balaton vízgyűjtőjén éjszakázó nagy kárókatonák száma, azonban kiugró évben ez az érték akár 5000 egyed is lehet! Utoljára 2017-ben volt olyan jelentős jégborítás, hogy a téli gyérítő vadászatukra nem volt szükség. Ebből is érzékelhető, hogy a probléma gyökere a globális klímaváltozásban keresendő. A gyérítő vadászatok alkalmával elejtett példányokon eddig finn-, észt-, svéd-, lengyel- és németországi gyűrűket találtak kollégáim. Az okos állatok a tél közeledtével csak addig vonulnak déli irányba, amíg feltétlenül szükséges. Míg korábban, a Magyarország kontinentális éghajlatára jellemző telek idején átrepültek felettünk, a vizeink befagyásának elmaradásával egyre több nagy kárókatona lakmározza át nálunk a téli hónapokat.
Az alábbi képeken egy több száz egyedből álló, a Balaton nyílt vízéről felriasztott kárókatona-csapatot láthatunk:
A nagy kárókatona átlagosan napi fél kilogramm halat fogyaszt el, így
egy téli nap alatt a Balatonon akár egy kamionnyi haltelepítés mennyisége
csúszhat le a torkukon. Kártétele azonban nem merül ki az elfogyasztott
mennyiségben, ugyanis halászat közben több halat is megsebesít, míg sikerül
megfogni a számára alkalmas táplálékállatot. Ez a másodlagos kártétel, a hegyes
és éles csőr által vágott nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal
egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A legnagyobb kárt a
hosszúkás, hengeres testű halfajokban okozza, a Balatonon a süllő, a kősüllő, a
balin, a garda és egyéb keszegfélék szerepelnek leggyakrabban az étrendjében.
Nappal vadászik, éjszakára általában magas fák ágai közé csapatostul telepszik le. Az ismert nagyobb éjszakázó helyek Alsóörsön, Tihanyban, Balatonöszödön, a Nagy-Berekben, a Kis-Balaton több pontján, Keszthelyen és Vonyarcvashegyen találhatóak. Ezek a helyek messziről szembetűnnek, ugyanis a madarak ürüléke fehérre fest mindent, amire ráhullik, ráadásul az így vastagon borított éjszakázó fák sokszor teljesen elhalnak.
Az alábbi galériában éjszakázó, pihenő helyeken készült fotókat mutatunk be. A fákon és a parton látható fehérség a madarak "hagyatéka". Az egyik Balatonon elejtett kárókatonának 3 db félig megemésztett gardát találtak a gyomrában kollégáink:
Társaságunk rendszeresen végzi a nagy kárókatona gyérítő vadászatát, összesen 10 halőri vizsgát tett dolgozónk rendelkezik a célra kiadott szolgálati fegyverrel, közülük 4 főnek egész éven át csak ez a dolga, a többiek egyéb munkájuk mellett, illetve a szükséges időszakokban vadásznak rájuk. A munkához segítséget is kapunk: tavaly a MOHOSZ lőszertámogatási célra létrehozott alapjából pályázati úton 1,2 millió forintot nyertünk el.
Az utóbbi években folytatott lobbi tevékenységünknek és a folyamatos engedélykéréseinknek köszönhetően megnőtt a kilövési kvótánk és a gyérítésre engedélyezett helyszínek száma. Négy tógazdaságunkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló) egész éven át, a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken, valamint a Nyugati-övcsatornán és a Keleti-Bozót-csatornán november 1. - március 31. között végezhetünk gyérítést. Az utóbbi három helyszínre először tavaly kaptunk engedélyt, az alsóörsi helyszínre azonban már 2014 óta rendelkeztünk vele. A gyérítésre kapott kvótáink a tógazdaságainkban összesen 1500 egyedre szólnak, a négy balatoni helyszín esetében pedig további 700 egyedre. 2020-ban minden helyszínt figyelembe véve összesen 1167 db nagy kárókatonát ejtettünk el. A kilövés eredményességét nehezíti, hogy a hatalmas vízgyűjtő területen kevés helyszínen gyéríthetünk. A tógazdaságainkra kapott kvótát nem tudjuk kimeríteni mert rendszeres zavarás (vadászat) hatására a nyugalmasabb szomszédos területeket választják a madarak.
A tógazdasági kártételük is óriási, ott egész éven át vadásszuk őket:
A kilőtt egyedszám növelését további parti helyszínek, valamint a (más hazai természetes vizekhez hasonlóan) nyílt vízről, vízi járműről való gyérítés engedélyezésétől várjuk. Sajnos azonban ezek az eljárások igen nehézkesek, általában elutasításokba ütközünk. A parti helyek esetében a magasfokú beépítettség (pl.: Keszthelyen), a védett madarak költő- és élőhelyei (pl. Kis-Balaton, Nagy-Berek), a nyílt víz esetében pedig a nagy kárókatona csapatok körül tartózkodó egyéb vonuló védett madarak adták az elutasítások indokait. Mindezek ellenére nem adjuk fel a küzdelmet, az elmúlt évek gyakorlata alapján tovább próbáljuk kijárni az imént felsorolt céljainkat. De tudjuk jól, hogy a végső megoldás nem azon múlik, hogy kilövünk-e még pár száz nagy kárókatonával többet… Mint ahogyan az már sok szakmai fórumon elhangzott: a nemzetközi összefogás, a költőhelyeken való hatékony gyérítés hozhat majd látványos változást.
írta: Nagy Gábor
A fotókat a BHNp. Zrt. dolgozói készítették.
Az írás eredetileg a Magyar Horgász 2021. márciusi lapszámában jelent meg.