Halpusztulások a Balatonon
A korabeli halpusztulásokról (1965 előtt) nincsenek feljegyzések. Ellenben ma, ha valahol, valamilyen okból elpusztult két keszeg lebeg a vízen, előkerül a mobiltelefon, majd készül egy fénykép, mely fél perc múlva fenn van a facebook-on, és kész a tragédia. Nos, az információáramlás ezzel nemcsak felgyorsult, de szépen torzítható is – kinek-kinek az érdeke szerint. Ez utóbbira jó példa a gardapusztulás és az ominózus füredi úszóversenyen történt megbetegedések közé tett párhuzam, mely természetesen minden valós alapot nélkülözött.
Néhány alapvető okot, ami a halpusztulásokat végig kísérheti, azért emlegessünk fel. Megépítettük a déli vasutat, szabályoztuk a vízszintet, körbebetonoztuk a déli partot, idegenhonos halfajokat telepítettünk, eddig ismeretlen parazitákat és halbetegségeket hurcoltunk be, különféle kemikáliákat kezdtünk alkalmazni a szántóföldeken és a szúnyogok irtására. A fürdőzők száma több ezerszeresére nőtt, ahogy a fürdőzéssel behordott kémiai vegyszerek mennyisége is már tonnákban mérhető. Nagyjából ennyi antropogén hatás között kell kutakodnunk, amikor felteszik a kérdést: na de miért döglött meg az a sok hal? Az okok némelyike nem közvetlenül hat ugyan a halállományok egészségi helyzetére (például a déli berekterületek elvesztése vagy a vízszabályozás), de áttételes hatásuk kétségtelen.
Hogy mi sok vagy kevés, ami az elmúlt időszak halelhullásának mértékét illeti, ahhoz következzék alább a Dr. Bíró Péter, Dr. Takács Péter és Turcsányi Béla nevével fémjelzett dolgozat, mely a korábban bekövetkezett, feljegyzett halpusztulásokról számol be. Csak hogy legyen viszonyítási alapunk: cégünk a június hónap első felében lezajlott, rendkívülinek tekinthető halpusztulás során 4-5 tonna elpusztult garda, valamint 2 tonna keszeg elhullott tetemét gyűjtötte be, és gondoskodott azok ártalmatlanításáról.
Az alábbi linkre kattintva tölthető le az eddigi balatoni halelhullásokról készült, összegző tanulmány: