Balatonon a Korda csapattal

A történet tavaly kezdődött, amikor a novemberi Pontyshow-n a Korda csapat európai feje, Ali Hamidi azzal fordult hozzám, hogy szeretnének filmet forgatni a Balatonon, és kérik, legyek segítségükre. Azonnal igent mondtam, de ezzel együtt sok kérdés is felmerült: mikor jönnétek, mennyi időre, kik horgásznának, milyen filmet terveztek és így tovább? Ali elmondta, hogy hárman horgásznak majd, Tom Dove, Neil Spooner és ő maga. Anglia egyik legnépszerűbb pontyos filmsorozata, a Thinking Tackle kilenc éve megy, és a tízedik jubileumi évad alkalmából elhatározták, hogy a világ nagy vizeit látogatják meg, kezdésnek a Balatont vennék célba. Remek ötlet, mondtam, és már egyeztettük is az időpontot. Hamarosan mindkettőnk naptárába bekerült a dátum: 2015. április 20-26-ig filmforgatás a Balatonon! Ezek után többszöri egyeztetés következett, majd február közepén Ali Magyarországra utazott, a Fehova kiállításra, akkor közösen végig jártuk az általam javasolt helyeket.

A választás nehéz volt; én vázoltam az előttünk lévő vízrészeket, míg Ali a parti helyeket kamerás szemmel vizsgálta: elsősorban a fényt nézte, mármint a tavaszi nap helyzetét képzelte el, így az általam favorizált fás, árnyékos helyek egyből kiestek. Ezután próbálta elképzelni a sátrak, botok helyét, mert ugye lényeges, hogy a nap nagy részében azok is kapjanak elegendő fényt. Sok helyet megtekintettünk, végül kettő volt, ami minden tekintetben megfelelt, a döntést rám bízták.

Érkeznek a cuccok

A forgatás előtti hetekben az otthonomba naponta csengetett a futárcég: csomag érkezett Angliából a Kordától, csalik a Mainlinetól, felszerelések Németországból a Daiwától, csónakok a Kolibri cégtől, bóják az ICC-től, aztán szépen lassan meg is telt a garázsom…

Irány a Balaton

Budapestre elsőnek Szalma Józsi barátom érkezett meg Németországból, mi ketten személyautóval, a rengeteg cucc pedig egy teherautóval indult útnak a Balatonra.

Az elérhető összes meteorológiai oldalt folyamatosan böngésztük, de hál’ istennek mindenhol erős felmelegedést jósoltak a következő hétre, így egyértelműen a déli partra esett a választás.

Józsival elfoglaltunk egy nagyobb partszakaszt, és már küldtük is a címet a többieknek. Hamarosan befutott Németh Szilveszter, a Pontyvilág hirdetésre jelentkezők közül kiválasztott szerencsés, aki részt vehetett a forgatáson. Majd nemsokára partot ért a három Kordás legény, és az öt fős stáb is, ők Ferihegyről egy-egy bérelt autóval jöttek. A gyors üdvözlés után a fiúk hosszú percekig csak a vizet bámultak, ami kijött a szájukon „crazy…”, vagyis őrület, már ami a tó méretét illeti, mintha az óceánon lennének, mondták.

Kezdődik a peca

Elkezdődött a kipakolás, az erős szélben a sátrakat igazi csapatmunka volt felállítani. Azzal mindenki egyetértett, hogy a horgászat másnapra marad, akkor már csendesedik a hullámzás. Reggel, miután beszereltek, rövidesen Tom már be is vágott, és rövid hadakozás végén vízben állva egyedül merítette a 6-7 kiló körüli pocakos tükröst. Nagy volt az öröm, a korán jött kapás mindenkit feltüzelt. A sokat látott pontymágusoknak jó volt a megérzése, mert ezután szinte kapás kapást ért. A szél csillapodott, de még mindig tarajos hullámok között kellett birkózni. Estig tíz fárasztást jegyeztek, ami nem semmi elsőre a Balatonon.

A legtöbb hal 5-8 kiló közötti volt, de Neil késő délután egy jókora 14 kilós hosszú pikkelyest is szákba terelt.

Napközben egy-egy szem 24 mm-es bojlival csaliztak, de a sötétedéskor mindegyik botra felkerültek a dupla 24-es golyók, bízva a szelektálásban.

Éjszaka és a következő napon a kapások száma ugyan ritkult, és a két szemes csalivariációt is felkapták a kisebbek, de azért akadt horogra egy-egy tíz feletti is. Remek peca volt az első két napban, fantasztikus akciók, gyönyörű pontyok, mindez egyre szebb időben.

Gyártsunk nagy csalikat

Az etetésen sok ponty volt, és a fiúknak még jobban kellett szelektálniuk, ezért elhatározták, hogy kézzel készítenek nagyméretű csaligolyókat. A harmadik napon nekiláttak, és gyártottak néhány jókora kerek és hordóformájú csaliszemet.

Éjszakára az összes botra felkerültek az óriási golyók, a srácoknak érdekes helyzet volt ez, hatalmas kontraszt az angol vizeken megszokott stílustól, ahol elmondásuk szerint 12-15 mm-es csalikkal horgásznak.

A reggeli órákban előbb Tom, majd Neil is remekelt, mindkettőjüknek 14 kiló feletti ponty akadt a horgára, délelőtt pedig Ali is megfogta az első „pinponglabdás” halát, ez is megközelítette a két korábbi súlyát.

A fiúk csodálták a balatoni pontyokat, tetszett nekik, hogy mennyire változatos a fauna, fogtak hosszúkás és egészen kerek tőpontyokat, szebbnél szebb pikkelyzetű tükrösöket. A nagyméretű csalikkal a kapások száma még jobban megritkult, viszont így már darabosabb halak jöttek, 10 kiló alatti ponty ritkán vendégeskedett a merítőben.

Örömpeca

A visszaút időközben módosult, így két nappal tovább maradtak a tervezetnél. Ezt senki sem bánta, mivel az idő kedvező volt, a víz melegedett, a pontyoknak pedig kitartott az étvágyuk. Az elkövetkező napokban igazi örömpeca vette kezdetét, gyönyörű időben jókora balatoni pontyokkal viaskodtak mindhárman. Minden jó, ha a vége jó, tartja a mondás, így lett ez most is. Az utolsó reggelen Tom Dove megfogta a legnagyobbat, hosszú csata után csónakból terelte merítőjébe a 16,5 kilós fenséges tükörpontyot. A búcsúzáskor elmondták, hogy régen horgásztak ilyen jót, és hamarosan biztosan visszatérnek a csodás Balatonra.

Forrás: Pontyvilág magazin