Áprilisi „tréfa”

Kollégám hajnali telefonját áprilisi tréfának is érezhettem volna, de „Gazsi” kollégám szokásos szűkszavú telefonja gyorsan rántott ki a valóságba, hajnali három óra ötven perckor. Kis kapkodás után már úton is voltam a Kis-Balaton felé, még az éjszakai sötétben. A „helyszínhez” érve már a rendőrautó csíkos fenekét láttam, majd a már többször megírt műanyag lélekvesztő tűnt fel.

„Ez már kétpár evezős változat!” – nézte halászati őrünk az elképesztő vízi eszközt, amelyen valóban két pár evezőnek volt kialakítva hely. A vízparton három duzzadt jutazsák tartalmazta a kifogott halakat és a hálót. Gyorsan kifaggattam halászati őreinket a történésekről. A szolgálatot este 11 órakor kezdték meg és hajnali háromig úgy tűnt, feleslegesen teltek el a figyeléssel eltöltött órák. Ekkor azonban hallani lehetett a műanyag csónak evezőinek halk csobbanását. A halászati őrök gyorsan a kikötő helyhez osontak, közben figyelték a vízen dolgozó két embert. Rejtőzve végig nézték, amíg orvhalászaink a partra emelték a csónakot és a három zsákot.

Ekkor jött el a lélektani pillanat, amikor odaléptek a csendesen pakoló két emberhez. A hatás elsöprő erejű volt, az egyik orvhalász pánikszerűen beugrott a vízbe, és a tó közepe felé kezdett úszni. A tíz fok közeli vízhőmérséklet azonban gyorsan csökkentette az adrenalin hatását, így az ember újra kiúszott a partra. Mondanom sem kell, kollégáink is döbbenten nézték a hajnali testgyakorlást. Szerencsére orvhalászunk ki tudott érni a partra, így nem kellett a vízből mentést gyakorolni.