Hekktelepítési beszámoló
-
Történeti áttekintés
A balatoni hekkről Herman Ottó is említést
tett a Magyar Halászat könyvében:
„Megtöltik a gazda tarisznyáját, a gazdasszony kötényét, köcsögét; minden gyerek ihanyra fűzhet egy pár hecket; jut a Szántódra átkelő utasnak, a cserkésző czigánynak s ha valami kuvasz tévedt oda, vetnek még annak is s csak ekkor osztozkodik a szerencsés bokor, természetesen ős Tihany régi mértéke szerint, mely nem font, se kilo, se mázsa, hanem az egy rőf vászonból készült halász tarisznya, mely arról is nevezetes, a mint már említve volt, hogy a gazdasszony azt a rőföt nem is rőfön, hanem a karján és a mellén méri ki”.
A leírás alapján kiviláglik, hogy a hekknek jelentős állománya volt már az 1800-as években is, viszont sajnálatosan – sok más fajjal együtt – jelenléte a tóban mára erősen megfogyatkozott. Ez részint a vízminőség „javulásának” köszönhető, másrészt a ’80-as évektől a Balaton környéki halsütők igénye e halfajra jelentősen megnőtt. Az imént vázolt körülmények hozadékaként a hekkállomány visszaszorult, mára csak a keleti medencében találhatóak meg kisebb populációi. Itt a víz sókoncentrációja a halnak éppen megfelelő, láthatóan igen jól érzik magukat.
A mai hekktelepítéssel tisztelgünk a régmúlt idők halbősége előtt, és egyúttal kérjük a horgásztársakat, hogy amennyiben hekk akadna a horgukra, kíméletesen engedjék vissza éltető elemébe.
>>>>>UPDATE<<<<<
Amennyiben van akinek nem egyértelmű, ez egy áprilisi tréfa, természetesen a hekk nem fordul elő a Balatonban :)